A kínai stílus alapvető meghatározója a bambusznád. A sokoldalúan felhasználható - szerkezetépítés, fonatok, bútorok, paravánok - erős és ellenálló bambuszból, a kínai iparosok kezében számtalan szép forma született és születik ma is.

A kínai bútorok és képzőművészeti termékeket már a 18. században megtalálhatóak voltak Európa szerte. Hollandiában és Angliában már a 17. században nagy népszerűségnek örvendtek.
A főúri és polgári otthonokban egyaránt megjelentek a kínai művészeti remekek. A stílus kedvelői komoly gyűjteményt halmoztak fel otthonukban ezekből a különleges szépségű, egzotikum számba menő bútorokból és dísztárgyakból.

Az európai népszerűség talán annak is köszönhető, hogy Kínában minden olyan bútordarab megtalálható, amely Európában az alapvető szükségletekhez elengedhetetlen. A kínaiak, más ázsiai népekkel ellentétben széken ülve étkeznek, padokon heverészve pihennek, ágyban alszanak. A kínai bútorművesség legfontosabb darabjai szinte ki is merülnek a székekben, padokban, asztalkákban, fekvőhelyekben.

Kínában a bútorművészet a 16-17. században, a Ming dinasztia idejében élte fénykorát. Minden használati tárgy kidolgozására igen nagy hangsúlyt fektettek az iparosok, de olyan nagyszabású iparággá a bútorgyártásuk, mint Európában, sosem fejlődött.

A kínaiak legfontosabb bútora a fekvőhely, kínai nevén a kan, mely három oldalán támlával körülvett pamlagszerű bútordarab, fekvőfelületén gyékény fonattal. Léteznek teljesen zárt változatai is, melyek oldala rácsszerű mintázattal áttört.
Ülőbútoraik - ülőkék, támlásszékek, összecsukható székek, karosszékek - merev, egyenes vonalúak. A derékszögű felépítésmód a bambusz tulajdonságaira vezethető vissza, a bambusz nem hajlítható. A kínaiak a bambusz mellett tömör nehéz fákból - rózsafa, teafa, ében - is készítenek bútorokat.

Karosszékeik ülőfelülete jóval nagyobb a nálunk megszokott méreteknél, így az egyenes vonalvezetés ellenére viszonylag kényelmesen ülhetünk bennük.
Asztalaik formája hasonló az ülőkékéhez, de mintázatuk jóval gazdagabb. Szekrényeik funkcionális tárgyak, a hangsúlyt a díszbútorokra - polcok, rekeszek - helyezik. A kínai asztal különleges formáját annak köszönheti, hogy európai társaival ellentétben asztallapjának nincs előállása, vagyis pereme nem lóg túl az asztallábakon.

A taburett-csoport elnevezésű kínai nemzeti bútort mindenki ismeri, ha máshonnan nem, a kínai akrobaták látványos előadásaiból. Ez az egymás tetejére állítható, vagy egymásba tolható asztalka sorozat rendkívül sokféle funkció betöltésére alkalmas - tea asztalka, virágtartó.

A kínai bútorok legszembetűnőbb jellemzője a csodálatos kifinomultságú és minőségű lakkozás, ezt a technikát már 2 500 évvel ezelőtt ismerték. Az európai gyűjtők figyelmét, nem csoda, hogy magára vonta e páratlan szépségű, általában fekete alapú, arany díszítésű felület.
Ez a lakkozás speciális, hosszadalmas eljárással kerül a bútorokra. Több rétegű lakkozás és csiszolás eredménye. Készülnek olyan bútorok is, amelyek lakkrétegébe finom ornamentika belefaragásával még különlegesebb díszítést alakítanak ki. Ezek az úgynevezett faragott lakktechnikával készült bútorok.

A kínai díszbútorok jellemző díszítőtechnikája az intarzia, mely abban tér el a nálunk ismert változattól, hogy a betét rész kissé kiáll a bútor síkjából és lapos plasztikával díszített. A faberakáson kívül féldrágaköveket, elefántcsontot, szarut, kagylót és békateknőt is alkalmaznak.

Az évszázadok folyamán a kínai bútorok formája az erőteljes tradicionális hatások és a zárt kulturális környezet következtében nemigen változott.
A mai felső körökbeli, tradicionális otthonok bútorain kivétel nélkül megtalálhatjuk a jellemző stílusjegyeket.

Meg kell hagyni, a kínai bútorok a mai napig lenyűgözik az európai embert. Látva ezeket a csodálatos műremekeket, ki az aki ne vágyna rá, hogy otthonába vigyen egy-egy csodaszép darabot.

Egervári Katalin